2010. január 26.
Miután becsekkoltunk az új hotelbe végre szemügyre vehettük a gyönyörű helyet, ahova érkeztünk. Tengerpart, pálmafák, napsütés (ezerrel). Nagyon szépek a kis buci sziklaszigetek, amelyek a part közelében vannak. Krabi különben elég felkapott hely lett, de azért számunkra nem volt zavaróan túlzsúfolt. Úgyhogy leteszteltük a két közeli strandot, meg persze a poolt is a hotelben, és vettünk masszázst is, ahogy kell. :)
Napközben viszonylag kevesen vannak a városban és parton, mert általában mindenki elviteti magát valamelyik közeli szigetre (island hopping), ahol mégszebb a tenger és lehet sznorizni is. Estére viszont ismét elég nyüzsgő lesz a város.
2010. január 27.
Ezen napon érkezett Bence, úgyhogy ez a nap is a tegnapihoz hasonló lazulással telt, ill. megszerveztük a másnapi túránkat.
Este kicsit iszogattunk a parton, ahol mintegy 100 Baht-ért bárki szert tehet egy felengedhető lampionra. Mivel a tengerparton azért fújdogál a szél, ezért van kihívás benne, hogy sikerüljön felengedi, és messzire repíteni. Nagyon szép, amikor több tucat van egyszerre az égen, és a fényük visszatükröződik a vízen.
A thaiok különben elég furcsa népség szerintünk, kicsit nehéz kiigazodni rajtuk, mert egyszer nagyon kedvesek, de elég gyakran meg át akarnak verni, szóval furi dolog. Valósznűleg lehetnek komplexusaik rendesen, bár ők sosem voltak gyarmat. Az emberek különben olyan picik, hogy még én is beverem a fejem a metrókapaszkodókba, nemhogy a fehér férfiak. :)
A térképek értelmezése, a latin betűk olvasása, és mondjuk két számjegy összeadása (mint 4+5) is elég sokáig szokott nekik tartani. Be vannak lassulva, bár ezen a klímán végülis ez nem meglepő. :) Elég szarul beszélik általában az angolt (a híresztelésekkel ellentétben). Ez azért furcsa, mert az emberek nagy része a turizmusban dolgozik, szóval nap, mint nap használnia kellene ezt a nyelvet legalább néhány mondat erejéig. Hogy ezeket miért nem tanulják (pl. egy taxissal jó lenne, ha meg tudnánk beszélni, hogy hova akarunk menni), az rejtély… Az is durva, ahogy az árak váltakoznak, és nem lehet tudni, hogy mikor lesz belőle viszonylag rövid alkudozással 1/3 ár, vagy mikor sértődnek be a kb. 10% engedmény kérésen is. Tök fárasztó.
2010. január 28.
Ezen a napon island hopping-ra mentünk a környékbeli szigetekre. Ez úgy néz ki, hogy reggel taxikkal összeszedik az embereket a különböző hotelekből, és levisznek minket a partra, ahonnan indul a hajó. Mi a speed boat-ot választottuk az autentikusabb long tail boat helyett, mivel ezekkel gyorsabban oda lehet érni, így több idő jut a búvárkodásra, strandolásra. Szóval felszáltunk nagy bátran a speed-boat orrába a jó kilátás végett, azonban azzal nem számoltunk, hogy itt sokkal durvábban bemozog a hajó, mint a hajó belsejében. Ráadásul tök nagy hullámok voltak. A thaiok nagyon szeretik a sebességet, és a kormányosunk külön sportot űzött abból, hogy minél nagyobbakat ugarssunk a hullámokon. Úgyhogy nagyon kellett kapaszkodnunk, és azóta is van rajtam néhány lila, zöld folt. :) De a feeling izgi volt. Többen nem bírták a gyűrődést, és rókáztak egész úton, szegények.
Az első megállónk a Bamboo Island volt. Itt sajnos már nincsenek bambuszok, mivel a cunami teljesen letartolat a szigetet. Ettől függetlneül gyönyörű az egész hely. Ez különben egy „cunami hazard zone”, mivel csak egy kis sziget, és nincs magas pontja, tehát nem lehet hova menekülni. Különben most már minden strandon fel van tűntetve kis táblákon a menekülés útvonala. Ráadásul mostanra valószínűleg mindenki tudja, ha el kezd visszahúzódni a tenger, akkor menekülni kell, nem pedig besétálni, hogy jéé milyen érdekes dolog ez…
Ezen napon voltunk a Phi Phi szigeten, ahol a Part című filmből is jól ismert Maya beach található. Kétségtelenül ez a legszebb strand, amit valaha láttunk. Gyönyörű csendes öböl, vakító fehér homok, türkizkék tenger, gyönyörű sziklák, növények, stb. Sajnos a film óta elég népszerű túristacélpont lett, úgyhogy nem voltunk kevesen, de még tűrhető volt. Amióta itt vagyunk, itt hallottunk először magyar szót.
A nap folyamán még behajóztunk egy gyönyörű lagúnába, és a nyílt tengeren is megálltunk búvárkodni egy korallzátonynál. A túra tök jól szervezett volt, végig izgalmas és pörgős, kaptunk ebédet, és minden progi után italt, gyümölcsöt, sütit. Vicces volt az idegenveztőnk is, mint általában.
Estére persze lett egy heveny napszúrásom, úgyhogy hullámzott az ágy meg minden, de szerencsére gyorsan elmúlt. Kellett is, mert este befizettünk a következő island hoppingra.
2010. január 29.
A tegnapi naphoz hasonlóan szigetekre mentünk starndolni, búvárkodni. Itt nem volt olyan sok korallzátony, és sajnos a víz sem volt olyan tiszta, mint tegnap, mivel állítólag volt egy kisebb földrengés Indonéziában, és az felkavarta a vizet. A szigetek és lagúnák ismét gyönyörűek voltak, az egyik helyen láttunk mangroove erdőt is.
A képek magukért beszélnek.
Long tail boat-ok egy csendes öbölben, a Hong szigeten
2010. január 30.
Ez a napunk nagyrészt utazással telt, mivel átmentünk a Kho Phangan nevű szigetre, ahol ezen az estén volt a híres/hírhedt „full moon party”. A full moon party-t kb. 20 éve találták ki itt szórakozó hippik, és azóta eléggé kinőtte magát, most már van half moon és black moon party is. :)
Az utazás a szokásos (szar) volt, azaz felszedtek minket a hotelnél, bezsúfoltak egy kisbuszba, azután egy másikba, azután egy harmadikba szálltunk át. Persze mindig várni kellett kettő között egy csomót, mert szervezésben ezek itt elég bénák. Az európai korrekt agyamnak az is elég furcsa pl., hogy indulhat el egy komp negyed órával előbb, mint ami a menetrendben van, vagy hogy egyáltalán miért nincsenek normális menetrendek, és különbenis felfoghatatlan az egész. Igazából azon csodálkozok, hogy sikerül mindig eljutni A-ból B-be, mert gyakran elég lehetetlennek tűnik.
Szóval megérkeztünk végül komppal a szigetre, és becsekkoltunk a hotelbe. A hely itt is nagyon szép, a hotelnek saját strandja van, és egy gyönyörű kis zárt öbölre néz (Salad beach). A kertje is nagyon vadregényes.
Vacsi közben elkezdett szakadni az eső (szerencsére először mióta itt vagyunk), pedig a pincérek végig azt mondogották, hogy „No rain, no rain, 100 per cent”. Még akkor is ezt mondogatták, amikor már negyed órája szakadt kint az eső, és közben vadul vigyorogtak. :)
Úgyhogy aggódtunk kicsit a party miatt, ami a sziget túlsó csücskében egy Haad Rin nevű helyen volt. A sziget kb. 25 km átmérőjű lehet, és mi direkt a másik oldalon foglaltunk szállást, jó messze a partytól, mert az nagyon zajos.
Bár a pincérek állították a hogy a partyn nem esik az eső, kicsit vonakodva hittük el. Mindesetre úgy gondoltuk, hogyha már itt vagyunk, akkor akár esőben is megnézzük, hogy milyen.
A recepción lehetett taxit rendelni, ami kb. 40 perc alatt ér a sziget túlsó oldalára. Már mindenki nagyon készült a bulira vad testfestésekkel, stb. helyiek, túristák egyaránt. Szervezésben megint nagyot alakítottak a recepción, mivel a 12 fős kisbuszba eladtak kb. 40 jegyet, amit persze előre ki is fizettettek. A problémát persze csak akkor észlelték, mikor a busz elment, és még mindig maradt vagy 30 ember a lobbyban. Ezután a szakadó esőben hoztak egy fedetlen platós dzsipet, amire persze senki nem akart felszálni, és a kanyargós hegyi utakon 40 percet ázni. Utána jött egy ugyanilyen, de azon már volt ponyva, úgyhogy meg is rohamoztuk. Nem kellett volna. Valószínűleg ez volt a hotel éttermének a halszállító autója, és durva halszag volt bent. Az útitársainkkal (ezúttal ausztrálok, franciák és hollandok) azon viccelődtünk, hogy a buli forgatagában is meg fogjuk már messziről ismerni egymást a halszagról. :)
Szerencsére a party helyén tényleg nem esett az eső. Megérkezés után gyorsan szert is tettünk egy vödörre. :) A vödörben az a kiváló, hogy jár hozzá legalább annyi tömény ital, mint üdítő. Szóval súlyos cucc. Még az utcán összefutottunk a hajón megismert magyar párral, Gergővel és Krisztával, akik már egy ideje itt voltak. Szóval velük mozogtunk tovább. A buli nem volt rossz, igazából a világ utazni és szórakozni vágyó laza fiataljai, akik nem akarnak a hóban és sötétben otthon dolgozni, itt mulatják az időt, és azt nagyon komolyan is veszik :) Egyszóval órási homokban táncolás, tűzzsonglőrök meg minden, amit manapság el lehet képzelni, meg az is amit nem. :) Voltak normálisabb zenék is szerencsére.
2010. január 31.
Végre utolértük magunkat a blogban! :)
A mai napot értelemszerűen pihenéssel töltjük, a kimerítő tegnap éjszaka után. Bence még mindig alszik, ő tovább maradt. :) Mi meg a hotel éttermének teraszán írjuk a blogot, ami az öbölre néz, és mivel telihold és dagály van, alánk is befolyik a tenger. Pazar. :)
Blogírás közben
